2014. február 8., szombat

Korabeli írások az ainukról VI.


 Múlthéten egy hardcore antikvárium- túrát tartottunk barátnémmal, és az üzletek elé kirakott dobozokban senyvedő száz forintos könyvek között több is felkeltette a figyelmemet (egy a Kőrösi Csoma munkásságát bemutató darab jött is velem). Az egyik egy 1926-os kiadású Uj Lexikon volt, ismertebb nevén Tolnai Uj Világlexikona, mely az akkori tudás esszenciális tárháza. Legott fel is ütöttük az "A" betűnél, és nem kis meglepetésre, az alábbi rövid ismertetést találtuk az ainukról.

A képen: egy igazán szemrevaló ainu leány tetovált bajusszal.  








Érdekesség, hogy itt a kaukázusi eredetet említik, holott máig nem teljesen tisztázott ez a kérdés.  Ezen kívül több elmélet is napvilágot látott már (mongoloid, óceániai- féle, régi ázsiai -féle) az ainuk származását illetően.
A Révai Nagy Lexikon -féle  ismertetéssel szemben, itt nem ragozták túl a szőrösségüket, de megajándékozták az olvasókat egy bajusztetoválást viselő leány képével. 
Apropó, tudjátok miért viselnek az ainu nők efféle ékességet?

Az ember legszebb díszének a bajuszt tartották, melyet a természet szűkkeblűleg megtagadott a nőktől, akik így mesterségesen pótolták azt.
Baráthosi Balogh Benedek: Bolyongások a mandsur népek között c. könyvében így ír erről:
" Az ajnuknák t.i. a férfiak dús fekete szakált és bajuszt viselnek, az asszonyok pedig, hogy el ne maradjanak férfi társaiktól, szép kis kackiás bajuszt tetováltatnak maguknak. Így van ez.Az asszonyok úgy látszik nemcsak nálunk szeretnek férfias tulajdonságokra szert tenni. Nálunk most még csak rövid hajat vágnak, az ajnu aszonyok bajuszt tetoválnak, kiváncsi vagyok, vajjon nálunk mikor hozzák divatba a vad táncok mellé ezt a szokást. Hanem az ajnu férfi nem vágja le férfias diszét, hogy asszony lehessen."  :))

S, ha már tetoválás, érdemes elolvasni Török Aurél: Egy ősi emberfajtáról Ázsia keleti szélén c. munkájának " Az ájnók ruhaviselete és cifrálkodása"  c. fejezet idevágó részét. Ebben leírja, hogy kizárólag az ainu nők tetoválják magukat, méghozzá a felső ajkukon, az alkaron valamint a kezen. A legfontosabb a felső ajkak ilyetén való díszítése, melyeket afféle öreg javasasszonyok (ainu nyelven ez ikávó busi (?) ) végeznek, és 6-7 éves koruktól kezdve évente alkalmazzák a lányokon. A folyamat maga abból áll, hogy kés hegyével finom beszúrásokat tesznek az ajkakon, a friss sebet korommal bedörzsölik, majd a sebhelyeket bekenik egy erős csersavtartalmú fakéreg (elvileg yarbeni e fakéreg ainu neve) felfőzött nedvével. Ez két célt szolgál; egyrészt rögzíti a sebbe dörzsölt koromszemcséket (amik egyébként a tetkó kék színét adják), másrészt pedig elősegíti a sebhely mielőbbi forradását.
Ezt a műveletet egészen a leány fölserdüléséig folytatják, aminek a végeredménye a fenti képen látható kaczkiás bajusz, mely egyúttal a célszemély  eladósorba kerülését is jelenti.

A 20.sz. első felében oly gyakori mintázat a kézfejen és az alkaron
Forrás: japanfocus



Az alkar és a kéz díszítése (tekesi) azonban már más tészta, ezt, ha hinni lehet a szövegnek, maguk a tizennégy év körüli lánykák végezték saját magukon. "Az ilyen tetovált kéz és alkar messziről azt a benyomást teszi a szemlélőre, mintha az ilyen ájnó delnő- a mi szalondámáinkhoz hasonlóan- finom mustrákat föltüntető hosszú cérnakesztyűket viselnének."



A fotóért köszönet D. Panninak, aki nélkül nem jöhetett volna létre ez a rettentő izgalmas bejegyzés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése